Egy
fegyverdörrenés. A pisztoly elsült. Felsikoltottam. Az öcsém szinte élettelenül
zuhant a karjaimba.
-
- Scooott!
– kiáltottam fel riadtan és a saját fegyveremet előrántva rálőttem a
támadónkra.
Idegességemben
alig láttam a célpontot, így a golyó sajnos csak a vállát érte, de nem támadt
tovább, hanem elmenekült. Lerogytam a földre és a szemeim megteltek könnyel. Az
öcsém zilálva feküdt a karjaimban. A mellkasánál a pólója már teljesen
átitatódott vérrel. Kapkodva próbáltam elállítani a vérzést, de ő a maradék
erejével lefogta a kezem.
-
- Te
idióta! – mondtam neki zokogva, mire krákogva felnevetett.
-
- Ezért
még jössz nekem eggyel, Ren. – vigyorodott el, mintha fel sem fogná ennek az
egésznek a súlyát. Arcáról patakzott a veríték, homlokából elsimítottam az
odahullott hajtincseket. – És elhiheted… be fogom hajtani rajtad. – mondta, de
a hangja már alig volt hallható.
-
- Csss.
– csitítottam, az arcát simogatva, miközben hullottak a könnyeim és tovább
nedvesítették véráztatta pólóját. Scott zilált és arcára kezdett kiülni a
kétségbeesés és a félelem. – Minden rendben lesz. – hitegettem őt is és
legfőképp magamat, miközben megpróbáltam visszafojtani a könnyeimet.
Az öcsém
halványan bólintott egyet, aztán szemeiben lassan kihunyt a fény. Hirtelen
olyan üresnek és összetörtnek éreztem magam. Scott a karjaim közt halt meg és
nem tudtam semmit tenni. Kitört belőlem a sírás és nem tudtam gátat szabni a
könnyeimnek. Magamhoz szorítottam az öcsém élettelen testét, mintha avval
vissza tudnám hozni közénk. De tudtam, hogy ez nem lehetséges. Nem szabadott
volna belekeverednie ebbe az egészbe. Azt a golyót nekem szánták. Miért ugrott
elém az az idióta? Nem tudhatta mit tesz. Nekem kellene itt feküdnöm holtan,
nem pedig neki…
- Scooott. – szipogtam, miközben egész testemben rázott
a sírás.
szupii már most imádom :D mikor jön a kövi? csak így tovább :D
VálaszTörlés♥♥ :) Hamar kövit!!
VálaszTörlés